User:Emika22/Kalotaszeg

From Wikipedia, the free encyclopedia

Kalotaszeg tájegység Romániában, részben Erdélyben a valamikori Magyar Királyság területén, Kolozsvártól nyugatra. Nyugat-Románia kevés tömbmagyar területeinek egyike, régi erdélyi magyar népi hagyományok őrzője.

Kalotaszeg is a region in Romania, belonging to the area of Transylvania which was formerly part of the Hungarian Kingdom. It is one of the few areas in Western Romania with a significant Hungarian population, and it is a stronghold of old Transylvanian Hungarian folk traditions.

Elnevezése Name[edit]

Nevét a honfoglaló magyarok itt letelepedett Kalota nemzetségéről kapta. Kalota néven valamikor sokkal nagyobb területet neveztek, Kelemen Lajos Kalotaszeg történelmi és műemlékei című tanulmánya szerint a középkorban a Berettyótól a Sebes-Körösig terjedő vidéket. A mai tájegység Kolozsvártól nyugatra fekszik, de tőle északra és keletre is vannak falvak, amelyek néphagyományaik alapján rokonságot mutatnak Kalotaszeggel. A hajdani Kalota-vidékre utaló helynév volt még a 16. században is Nagyvárad mellett Kis-Kalota és a Sebes-Körös bihari völgyében Közép-Kalota.

The region was named after the Kalota people/tribe of honfoglaló-ing magyars who settled here. They originally claimed a much bigger area under the name Kalota; according to Lajos Kelemen's study on the history and historical monuments of the Kalotaszeg region, during the Middle Ages (the Hungarian middle ages!) the area reached from the Berettyó to the Sebes-Körös (what does this mean to an English-reader?). The region as it is known today lies/lays mainly west of Cluj-Napoca, although there are also some villages to the north and east as well.

The former name is retained in the Kis-Kalota (river/stream??) near Oradea and the valley...


The region takes its name from the Kalota people. The name formerly referred to a much larger territory; according to Lajos Kelemen's study on the history and historical monuments of the Kalotaszeg region, during the Hungarian Middle Ages the area reached from the Barcău (Berettyó) River to the [[Crişul Repede|Crişul Repede (Sebes-Körös) River]. The region as it is known today lies mainly west of Cluj, although there are also some villages to the north and east as well which follow Kalotaszeg customs.

History[edit]

The region of Kalotaszeg was first officially mentioned, under the name Kalathazeg, in 1433 in a chronicle by Gáspár Heltai. The villages of the region, however, are mentioned individually much earlier, in various letters and documents reaching back to the 12th century: Kapus (Căpuşu Mare) is first mentioned in 1130 and again in 1140, Szentlászló (Săvădisla) in 1196 and 1285, Jákótelke in 1214, Gyerőmonostor in 1241, Gyalu (Gilău) in 1246, Bikal in 1249, Méra in 1269 and 1299, Körösfő in 1276, Fenes in 1285, Szentkirály Zentelke in 1288, Szucság in 1290, Bábony in 1291 and 1296, Lóna in 1298, Bogártelke in 1299, Léta in 1322, Valkó in 1330, and Hunyad in 1332 and 1337.

Kalotaszeg nevet, Kalathazeg néven egy 1433-as oklevél említette először, a Heltai Gáspár krónikájában. Kalotaszeg falainak a neve azonban már a 12. században előfordul az oklevelekben, illetve a birtokosztozkodó levelekben és egyéb okmányokban. Kapus 1130 és 1140-ben, Szentlászló 1196 és 1285-ben, Jákótelke 1214-ben, Gyerőmonostor 1241-ben, Gyalu 1246-ban, Bikal 1249-ben, Méra 1269 és 1299-ben, Körösfő 1276-ban. Fenes 1285-ben, Szentkirály - Zentelke 1288-ban, Szucság 1290-ben, Bábony 1291 és 1296-ban, Lóna 1298-ban, Bogártelke 1299-ben, Léta 1322-ben, Valkó 1330-ban, Hunyad pedig 1332 és 1337-ben, illetve ettől kezdődően szerepelt a történeti forrásokban.



A mai Kalotaszeg mar csak utolsó keleti maradványa annak a Kalota nevű nagy területnek, amely a középkorban a Berettyó folyótól a Sebes-Körös forrásvidékéig tartott és sokáig Bihar megyéhez is tarozott. Rétköz, Sebes, Sebes-Körös, Kiskörös, és Berettyó által körülzárt falvak összefoglaló neve Kiskalota volt. Ennek folytatása a Kisköröstől keletre a Berettyó és Sebes-Körös között az Erdély határáig nyúló Középkalota. A mai Kalotaszeget hívták régi nevén Kalotának.

A Csongrád, Békés és Bihar megyét benépesítő Ond törzsből származhattak a honfoglalás idején a területet benépesítő magyarok. A 13. században élt Kézai Simon, IV. László udvari papjának a Gesta Hungarorum című krónikája szerint az Etelközből érkező magyarok a Keleti-Kárpátok szorosain áthaladva Erdélyben megpihentek, majd innen folytatták útjukat az Alföld felé. Azonban az utánuk jövő besenyők támadásának feltartására öt nemzetséget hagytak hátra és telepítettek le Erdélyben. Ezek közül a mai Kalotaszeg területét, Körösfőtől a Marosig a Mikola nemzetség szállta meg, míg délebbre és Torda körül a Szíl - Kalocsa nemzetség telepedett le. Tulogdy János Kalotaszeg földrajza című munkája alapján a Honfoglaló őseink 896 táján jutottak el Kapusig, ahol a Kapus-patak völgyében gyepűvonal húzódott. Ezen a területen lévő gyér szláv településen a Szíl nemzetség utódai telepedtek meg, akiket már a 13. század elején a Kalota patakról Kalota nemzetségnek neveztek, amelyből a Gyerőffy, Mikola, Kemény, Radó, Kabos, illetve a bikali Vitéz és Valkai, a farnasi Veres, a szentlászlói Zsuky (Suky) családok származtak. István király ország építő munkája során megszervezte a vármegyéket és az egyházmegyéket. Ekkor került sor arra is, hogy a nemzetségi birtokok nagy részét a királyi vármegyékhez csatolta. Ennek kapcsán került a Mikolák Nádas menti birtoka Szászfenestől Körösfőig, Gyalu központtal az Erdélyi Püspökség tulajdonába. A románok az 1300-as években jelennek meg Kalotaszeg déli részein, és innen terjedtek-húzódtak be fokozatosan Kalotaszeg belseje felé. Kalotaszeg központja, Bánftyhunyad. mint a hajdani királyi birtok része, az 1450-es években jutott a losonci Bánffyak tulajdonába. Az Erdélyi Fejedelemség idején, Erdély politikai életében is szerepet játszó Jósikák és ezek leányági leszármazottai az első világháborút követő hatalomváltásig szintén jelentős részbirokokkal voltak jelen ezen a tájon. Kalotaszeg földje és magyar népe gyakran esett áldozatul a tatár és török dúlásoknak, kuruc-labanc harcoknak, az 1848-49-es pusztításoknak, az első és második világháborút követő bosszúknak-megtorlásoknak, diktatúráknak és az erőszakos kollektivizálásnak, erőltetett iparosításnak. Kalotaszeg magyarsága is egyre fogy, amelyet gyakran önhibája, „egykézése” is elősegít, akarva akaratlanul teret engedve a többnyire az Erdélyi-Szigethegység felől érkező betelepülőknek. 1945-ben még kb. 32.000 főt tett ki a kalotaszegi magyarság, míg az 1992-es népszámláláskor már csak 22.654 személy vallotta magát magyarnak.

Települések Towns and settlements[edit]

Kalotaszeghez hozzávetőleg 40, részben vagy egészben magyarok lakta falu tartozik. Kalotaszeg peremvidéke nem tartozik szorosan a területhez.

Felszeg[edit]

[[Kép:Felszeg.jpg|Felszeg|thumb|right|240px]] Bánffyhunyad, Kalotaszentkirály-Zentelke, Magyargyerőmonostor, Körösfő, Magyarvalkó, Jákótelke, Kalotadámos, Magyarókereke, Nyárszó, Sárvásár

Alszeg[edit]

Váralmás, Középlak, Ketesd, Magyarbikal, Zsobok, Sztána, Farnas, Kispetri, Nagypetri, Bábony

Nádasmente[edit]

Egeres, Kajántó, Kisbács, Magyarzsombor, Inaktelke, Nádasdaróc, Bogártelke, Mákófalva, Türe, Magyarvista, Méra, Szucság, Jegenye, Gyerővásárhely

Kapus-vidék és Átmeneti-vidék[edit]

Magyarkapus, Magyarkiskapus, Gyalu, Tordaszentlászló, Szászfenes, Magyarlóna, Magyarfenes, Magyarléta, Györgyfalva

new section[edit]

new section[edit]

new section[edit]

Sources[edit]

(all sources are in Hungarian unless otherwise noted)

printed[edit]

  • Fogarasi László - Váradi István: Kalotaszeg és környéke (EKE Kolozsvári Osztály, 2004)
  • Sinkó Kalló Katalin: Kalotaszegi nagyírásos (Kriterion Könyvkiadó, Bucharest 1980)
  • Csete Balázs: Kalotaszegi fafaragások (Néprajzi Múzeum, Budapest, 1990)
  • Lángi József - Mihályi Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések 1. (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ 2002)
  • Lángi József - Mihályi Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések 2. (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ 2004)
  • Sebestyén Kálmán: Körösfői Riszeg alatt (Akadémiai Kiadó, Budapest 2007)
  • ”VIRÁGOZÓDOTT…ANNO” - Az Umlingok Kalotaszegen – Néprajzi Múzeum, Budapest 2007
  • Várady Péter Pál – Borbély Anikó: Erdély magyar templomai (Kalotaszeg, Unikornis 1991)
  • Horváth Zoltán György – Gondod Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével (Romanika kiadó, 2006.)
  • Ricci József: A szászfenesi leányvár (Honismeret folyóirat, 2000.1.)
  • Borbély Tamás - Újvári T. Ildikó: Szabadság napilap (Kolozsvár, 2004.03.18)
  • Ördög I. Béla: Szabadság napilap (Kolozsvár, 2007.07.27.)
  • Tulogdy János: Kalotaszeg földrajza (Tiszteletkötet Tulogdy János tiszteletére, 2008)
  • Furu Árpád: Kalotaszeg népi építészete (Glória, Kolozsvár 2007)

online[edit]

Retrieved from "https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=User:Emika22/Kalotaszeg&oldid=335701306"